Egy művészi alkotás, akár egy formatervezés tárgya, akár egy festmény, akár költemény, zene, vagy tánc, vagy akár egy látványos gasztro tál az érzelmekre szándékozik hatni. Ez nem olyan terület, amit logikai érzékkel kéne elsősorban megragadni, vagy pragmatikus megfontolásból elemezni.
Ezen a terepen a művészetnek talán nincs is feltétlen mindig értelme. Viszont az érzelmek területén már sokkal inkább. Mintha a művészetben jelenne meg egy-egy társadalom lelkivilága, az adná a nemzet és a világ lelkét a tudományágak közül. Hat a szépérzékre, fejlesztheti e képességünket, de akár el is torzíthatja, ha olyan művészi szelek fújnak. De hát ennek megítélése is relatív marad, ahogyan a művészetben a szép és a csúnya szavak is szubjektívak maradnak.
Ami egyik embernek szép, az a másiknak csúnya. Ez attól függ, kiben milyen benyomást keltett, milyen tapasztalatokat ébresztett fel a benső szunnyadásból, és így milyen érzeteket keltett életre az adott mű. A rossz benyomás csúnya értelmezést fog adni egy műnek, míg a pozitív benyomás szép értelmezéssel ruházhatja fel másik ember számára teljesen ugyanazt a művet. A művészet esztétikai és morális érzéseket ébreszt és ezeket hivatott közölni közönségével, majd ezen keresztül válik értelmezhetővé.